A legtöbb építtető olyan építményt szeretne, amit ha elkészül a legalacsonyabb költséggel lehessen üzemeltetni.
Amit előzetesen célszerű mérlegelni
A műszaki berendezések, amivel a fenntartáshoz szükséges energia költségét vissza lehet szorítani, nem olcsóak.
Ami viszont egyáltalán nem tény, hogy az energiahordozók – amik a fenntartási költségek alapvető elemét adják – milyen árpályán mozognak majd. Megállapítható, hogy kevéssé a fizikai tények és lehetőségek, sokkal inkább üzleti lobbik és érdekeltségek határozzák meg a mozgást. Mindezt azért érdemes érinteni, mert ebből látható, hogy egy bizonytalan kimenetelű feltételezésre (pl. az energiaárak növekedése, csökkenése) alapozva hajlamosak vagyunk igen nagy anyagi befektetést vállalni, mint például bizonyos “megújuló energiák” hasznosítása. Ezen gépészeti megoldások megtérülése, és a megtérülés idejének a hossza a fentiekből következően bizonytalan.
Az alapoktól
Elsődlegesen az határozza meg a rendszer kiválasztását, hogy milyen az adott helyszín közműellátottsága, illetve adott típusú energiahordozó hasznosításához mit kell tenni, és mennyit kell befektetni. A döntéshez továbbá a fűteni kívánt épület energetikai tulajdonságait kell felmérni. Ha kellően szigetelt és zárt az “épületburok”, akkor megfontolandó a “megújuló” energia alkalmazása, pl. levegő-vizes hőszivattyú, felületfűtéssel kombinálva. Ezek a rendszerek alapvetően elektromos áramot használnak fel, amely energiahordozónak fajlagos költsége magasabb, mint pl. a gázé. A nem szélsőséges időjárási körülmények közti, szükséges fűtési teljesítményre vetítve viszont kedvezőbb költséggel üzemeltethetjük a hőszivattyús rendszert, mint gázos fűtéssel. De ne feledkezzünk el róla, hogy nem kellően szigetelt épület és nagyon hideg tél esetén a lakó/üzemeltető bánkódni fog, hogy mégsem a gázra szavazott.
A témakör nagyon összetett, és sok változótól függ a helyes döntés. A cikk folytatásában tovább boncoljuk a témát, beszélve az amortizációról, rendszerek fejlesztéséről és az időről.
